

| ALAPÍTÁS ÉVE: | Kr.e. 753 |
| ORSZÁG: | Olaszország |
| RÉGIÓ: | Lazio |
| STÁTUSZ: | főváros, régióközpont |
| TERÜLET: | 1285 km² |
| NÉPESSÉG: | 2.726.539 fő |
| ÉGHAJLAT: | mediterrán |
| IDŐZÓNA: | CET (UTC+1) |
Róma, az "Örök város" a történelem során mindig is kiemelt szerepet játszott. Utcáin kószálva egyszerre elevenedik meg előttünk a császárság és a pápaság kora, olyan remekműveknek köszönhetően, mint a Colosseum, a Forum Romanum, a Szent Péter-bazilika, vagy vatikáni paloták. Utunk során megérinti Önöket a történelem szele, amely az örök város minden romjából, minden műemlékéből árad. Ne felejtsük el megkóstolni a remek olasz specialitásokat sem!
I. e. 600-ig földművelő, pásztorkodó közösségek lakták s része volt annak a területnek, melynek urai először a szabin majd az etruszk királyok voltak.
A város fejlődésének történetében a köztársaság előtti időben négy korszakot különböztetünk meg: úgymint a palatinusi Róma, a Septimontium, a négy regio és a Servius kora.
* A palatinusi Róma: A történelmi hagyomány szerint a Romulustól alapított város a Palatinus monson (Palatium) terült el, melynek nyugati felét Cermalus vagy Germalus névvel illették. A város pomeriuma, magába foglalta még a Palatinus északi lejtője előtt elterülő Velia nevű emelkedést is. E három részből álló város falainak maradványai ma is állnak a hegy nyugati sarkánál, a Lupercal táján, mely maga is, mint Lupercus tiszteletének szent helye, ez ősi városban az előtte álló ficus Ruminalisszal együtt azt a helyet is jelölte, hol a kitett Romulus és Remus teknője fennakadt. Ezt a palatinusi várost szokták négyszögű alakjáról Roma quadrata névvel jelölni. Az ősi városnak három kapuját említik a római írók: a porta Mugonia vagy Mugionist észak felől, az ismeretlen fekvésű porta Romanát vagy Romanulát nyugaton és a scalae Caci nevű lépcsőt délnyugat felől.
* A Septimontium: a palatinusi Róma három részén kívül magába foglalta még az Esquilinus mons három, Oppius, Cispius és Fagutal nevű részét és a Suburát. A Fagutal név, úgy látszik, az Oppius mons nyugati részének volt a neve; a Subura a későbbi időben a Viminalis, Oppius és Cispius közti völgyet jelentette, mivel azonban itt a montes sorában áll. Hogy mikor egyesült ez a négy mons (= városrész) az első hárommal, nem tudjuk. Valószínű, hogy olyan szabályszerű erődítése, mint a Róma quadratának, a Septimontiumnak nem volt, pomeriumáról sem tudunk, de élő emlékezete maradt a Septimontium ünnepében.
* A négy regio kora: a Septimontium területéhez hozzájárult a Caelius mons, a Viminalis collis, és a Quirinalis collis. A város területéhez a pomeriumon belül még hozzátartozott a Capitolinus mons kettős magaslata is, az Arx és a Capitolium, melyek azonban nem voltak beosztva egyik regióba sem. A négy regio neve: 1) regio Suburana, 2) regio Esquilina, 3) regio Collina, 4) regio Palatina. A város területe e regiók közt a következőképpen volt felosztva: az elsőhöz tartozott a Caelius mons, Ceroliensis és Subura (vagy Sucusa) nevű részeivel együtt, a másodikhoz az Oppius és a Cispius, a harmadikhoz a két collis, a Viminalis és a Quirinalis, a negyedikhez a Palatinus, a Cermalus és a Velia.
* Servius kora: tulajdonképen az első történelmi korszak Róma város fejlődésében. Servius Tullius király nevéhez fűzi a római történelem a városnak azt a kibővítését, melynek határát az Servius-féle fal ( latinul murus Servii Tullii) jelöli; ennek vonalát maradványai nyomán csaknem teljes határozottsággal lehet megállapítani. A város területe, noha a pomerium változatlan marad, kibővült északkelet felé a Quirinalis a Viminalis, a Cispius és az Oppius mögötti (az utóbbi kettőnél a közös Esquilinus mons és Esquiliae néven nevezett) magaslattal, dél felé a már Ancus Martius alatt betelepített Aventinus mons területével, s az Aventinus és Capitolinus közötti Tiberis-partot kereken 400 m hosszúságban szintén a város belsejéhez kapcsolta a partokig épített fal. Mivel így a Tiberisen át vezető ősrégi pons Sublicius egyenesen a város belső területére vezet, az átkelés megakadályozására ez időben szállják meg a Janiculus mons (Janiculum) magaslatát különálló erődítéssel.
Tehát e négy időszakban keletkezett a Palatinus és Capitolinus között elterülő Forum és a mellette levő Comitium; az előbbinek eredetileg mocsaras területét a Tarquiniusoknak tulajdonított, ma is meglevő Cloaca Maxima, szárította ki és tette hasznavehető vásártérré; az utóbbi a gyűlésnek helye. A Capitolinushoz vezetett a Sacra via. Ép ily ősrégi útvonal a Nova via a Palatinus alján. Romulus tett fogadalmat a Juppiter Feretrius és a Juppiter Statoe templomainak építésére. Numa alapította a Regiát, Vesta templomát és ő építtette Janus templomát a Forumon. Tullus Hostilius építette a Comitiumon a Curia Hostiliát és vele hozzák kapcsolatba a Tullianumot. Ancus Martius alatt készült volna a pons Sublicius és a Juniculum erődítése. Ugyancsak ő alapította Ostia kikötőjét. Tarquinius Priscus vetette meg a Juppiter Optimus Maximus Capitolinus templomának valamint a Palatinus és az Aventinus közti völgyben (vallis Murica) a Circus Maximusnak az alapját. A cloacák, főleg a Cloaca Maxima építésével kiszárította a Capitolinus és a Palatinus közét, ahol a vásárterek (Forum Romanum, Forum Boarium) nyertek helyet, s hol a Velabrum is lakhatóvá vált. A Forum déli és északi oldalán alatta épültek azok a vásáros bódék, a melyekről a Forum déli sorát sub veteribus, az északit sub novis néven nevezték. Servius Tullius építette a város falait. Tarquinius Superbus fejezte be a capitoliumi Juppiter-templom építését, melyet a köztársaság első évében szenteltek fel. A királyok korából ismert még a Sacra vián és a Nova vián kívül néhány utca. I. e. 510-ben az utolsó etruszk király, Tarquinus Superbus elűzése után Róma köztársasággá alakult.
A köztársaság korában lett Róma városból világbirodalom, s politikai hatalma kiterjedésével maga a város is megnőtt. A pomeriumból már a Servius-féle fal építése idején kinőtt, most túlnőtt e falakon is. Sulla már elérkezettnek látta az időt a pomerium kiterjesztésére.
Legjelentékenyebb a Tiberis partjain volt a város kiterjedése. A zöldségpiac (Forum Holitorum) már régóta a falakon kívül helyezkedett el a porta Carmentalis előtt, a tengerről jövő hajók kikötője pedig, az Emporium, a porta Trigemina előtt. Itt, az Aventinus, a Palatinus és a Capitolinus között nagyon sűrű lakosság élt; az első vízvezeték, az aqua Appia, e városrészt látta el vízzel. A campus Martius déli részén, a Circus Flaminius a falakon kívül, de ugyancsak sűrűn lakott városrészben épült.
A falakon belül rendszertelenül össze-vissza épített házcsoportok között a keskeny, 4, legfeljebb 6-7 méter széles utcákat csak későn, a Kr. e. 3. évszázad óta kezdték kikövezni. A királyok korából ismeretes utcákon kívül az Alta Semita a Quirinalison a porta Collinához, a vicus Lengus a Quirinalis és a Viminalis közti völgyből ugyanoda, az Argiletum két folytatása, a vicus Patricius a porta Viminalishoz és a clivus Suburanus a Subura nevű városrészen át a porta Esquilinához vezetett. A Sacra via folytatásaképpen út vitt a porta Caelomontanához, ebből ágazott ki a vicus Capitis Africae a porta Querquetulana felé. Ugyancsak a Sacra viától indult dél felé a Palatinus és a Caelius közti völgyön a porta Capenához vezető út, mely a kaputól kezdvea via Appia nevet viselte; ebből ágazott el két út a porta Naevia és a porta Raudusculana felé, mely utóbbihoz a Forum Boarium felől csatlakozott a clivus Publicius. A Tiberis túlsó partjára vezetett át a vallásos aggodalom következtében épen tartott pons Sublicius mellett Kr. e. 179 óta a kőből épült pons Aemilius, melynek ma még álló két pillére ponte Rotto (= pons ruptus) nevet visel. A köztársaság alatt, Kr. előtt 62-ben épült a ma is álló pons Fabricius (Ponte quattro capi), s nem sokkal utána az 1886–89-ben átalakított pons Cestius (Ponte San Bartolomeo). Az átkelés védelmére a Janiculum eddigi őrsége helyett erősebb erődőt építettek.
A vízvezetékek közül a már fentebb említett aqua Appián (Kr. e. 312) kívül a köztársaság idejéből való még az Anio vetus (Kr. e. 272), mely az Esquilinus számára, az aqua Marcia (Kr. e. 144, Q. Marcius Rex praetor építette), mely a Capitolinus környéke számára, és az aqua Tepula (Kr. e. 125), mely ugyanoda hozott vizet.
A köztársaság idejéből kevés építészeti emlék maradt, a köz- és magánépületek egyaránt megszenvedték a hosszas polgárháborúkat. A sok tűzvész, mely részint a köztársaság, részint a császárok korában pusztította a várost, felemésztette a köztársaság építkezéseit, s amit elemi csapás nem pusztított el, azt a császárok új építkezései alakították át vagy állottak helyükbe. Az etruszk stílusban, tufából épített és bevakolt falú és oszlopú templomok mellett nehány díszes palota (domus) lehetett csak a városban s a város nagy része dísztelen volt. A köztársaság korának Rómájában a 9 km-nyi falon belül kb. 420-430 domus és 1368 bérház (insulina) állt.
Augustus császár volt az, aki a város külső képét egészen megváltoztatta, nemcsak a szervezés új beosztásával, hanem új építkezésekkel is. Ő és utódai a város külső képét nemcsak fényes palotáikkal (a Palatinuson, ezért palatium = palota) és templomokkal, hanem főként óriási fürdők (thermae),vízvezetékek (aquae), porticusok és forumok építésével egészen újjáalakították.
A korábbi építkezések ellenére a város Augustusig rendetlen és dísztelen volt, házainak anyaga egyszerű tufa, csak nagy ritkán travertin-kő; a templomok alacsonyak; toscanai (etruszk) stílusban épültek. Augustus uralma korszakot alkot nem csupán épületanyag, hanem ízlés dolgában is. Monumentális építkezései fölkeltették a versenyt közelállói és bizalmasai (Agrippa, Maecenas) körében is, és való igaz, amit mondott, hogy téglavárost vett át és márványból épültet hagyott utódaira. Az anyag az ő korában túlnyomóan márvány, mely a fényes travertint mind jobban kiszorította, bár az utóbbi azért mellékesen mindvégig tartotta magát.
Az építkezés hatósági ellenőrzés alá került és lassanként bizonyos tervszerűség állt be, melynek alapvetője már Julius Caesar volt, kinek építkezései a Forumból indultak ki.
Augustus császár reformokat vezetett be a városban közigazgatási tekintetben is. Kr. e. 7-ben Rómát 14 regióra osztotta. A Forum helyett immár a Palatinus domb lett a város központja.
A pomeriumot Sulla után Caesar, utána Claudius, Vespasianus és Titus, utoljára Hadrianus terjesztették ki. I. sz. 54-68 között, Nero császár uralkodása idején a nagy dőzsölés, költekezés korszaka jött el. Ekkor történt a nagy római tűzvész, Róma felgyújtása ("lanton játszott, míg Róma lángokban állt"), melyért a keresztényeket okolta a császár, s következményeként a keresztényüldözések. Nero építteti be a Palatinus és az Esquilinus közti területet, mely az alatta dühöngött tűzvész idején kipusztult. Uralkodása alatt épült fel a Domus Aurea. Vespasianus császár idején elkezdték építeni a Colosseumot.
Hadrianus császár uralkodása alatt a görög minták követése került előtérbe, egyik Augustust követő császár sem tett annyit Rómáért, mint ő, kinek kormányzata egyrészt újjáépítés, másrészt új épületek emelése által jóformán egészen új várost eredményezett. Utódjainak a kiegészítés s a megpótolás munkája jutott. Tivoliban villát is építtetett az uralkodó. Diocletianus idejéből fürdők romjai maradtak fenn. I. (Nagy) Constantinus császár korában számos új bazilika és templom épült.
270-ben Aurelianus császár 19 km hosszú fallal vetette körül Rómát, ez az Aurelianus féle-fal még ma is áll. Aurelianus Rómájának 9 hídja és 15 kapuja volt. A császárság korában maga a város kiterjedése is nagy mértékben megnőtt, hogy lakosságát befogadhassa. Lakosainak számát csak becsülhetjük, feltehető, hogy a Kr. u. évszázadokban kereken 1 000 000 lakosa volt. A sok múzeumon és 28 könyvtáron illetve műgyűjteményen kívül 80 aranyból, 74 elefántcsontból készült szobor és 35 diadalkapu díszítette Rómát.
410-ben a várost kirabolták és végigdúlták a vizigótok. A pusztítást Alarik (Kr. u. 410.) és Geiserich (Kr. u. 455.) kezdték meg, akik azonban még mindig csak kincseket vittek el, az épületeket kímélték. Ezáltal azonban megszűnt a kegyelem és ezentúl nem csupán barbárok raboltak, hanem azok is, akik az emlékek megőrzésére lettek volna hivatva (Stilicho ellopta a Capitolium bronzajtóit, II. Constans a Circus Maximus diadalkapujának aranyos paripáit). A 9. században már eltűnt minden dísz és az 546. évi gót pusztítás után lassan magukra az épületekre is rákerült a sor. A birodalom széthullása, a barbár betörések után már nem volt erő az óriási középületek karbantartására, a bérházak rombadőltek
Javításról, épségben tartásról szó sem volt, a düledező emlékek anyagát a keresztény templomokra fordították, melyek szabályosan anti épületrészek inkább csak helyet cseréltek, tehát az utókornak fennmaradtak, a szobrok és márványemlékek könyörtelenül a mészégetőkbe vándoroltak.
IV. Leó pápa új falakat emeltetett 850 után az új keresztény városnegyedek köré, a régi Róma pedig legelővé vált, helyén kis falucskák keletkeztek. A 9. században a gazdagabb családok fogtak építkezésekbe, csak 17 000 ember lakott itt. A mélypontot mégis a pápák avignoni rabságának korszaka (1308-1377) jelentette.
A reneszánsz fordulatot hozott a város életében, újra virágzásnak indult Róma: a kereskedelem fejlődése, a pénzforgalom, a hatalom centralizálódása révén. Megszilárdult a pápaság hatalma, kiépült az adminisztráció. V. Miklós, II. Gyula és X. Leó pápa a pápaság központjához méltó várost álmodtak meg. A Mars-mező és a Tiberis kanyarulatában felépült a romok felett egy reneszánsz város. Fontana építészmester (1543-1607) tervei alapján 5 útvonalat építettek a középkori város felé, 3 sugárutat pedig a zarándokok miatt vezettek be Róma irányába. 1520 körül már 50 000 lakost számlált. A bíborosok és régi arisztokrata családok egymással versengtek az építkezések terén, így sorra paloták és templomok születtek. Az épületeken reneszánsz mesterek sora dolgozott: Michelangelo, Raffaello, Bramante, Benvenuto Cellini hagyta keze nyomát a műalkotásokon.
Mivel az ellereformáció a világegyházat tűzte ki célul, Rómának a diadalmaskodó katolikus egyház példájává kellett válnia: a Szent Péter-bazilika megépítése, a Vatikán kiépítése ezen igény alapján keletkezett. V. Sixtus pápa tervszerű városfejlesztést kezdeményezett, Róma lakossága túlnőtte Velencéét. A dombok külső pereme kezdett kiépülni s két barokk tér is született, a Piazza Barberini és a Piazza di Spagna. Különösen két mesterhez fűződik Róma pompás épületeinek, tereinek, szökőkútjainak kiépítése: Borromini és Bernini életműve kapcsolódik szorosan a városhoz.
1870. szeptember 20-án az olasz királyi csapatok áttörésével vége lett a pápai uralomnak Rómában, s új korszak nyílt meg a város életében. A királyság Rómát korszerű fővárossá akarta tenni, hatalmas épületek születtek ennek jegyében. Ekkor szabályozták a Teverét is. Sok antik és középkori értéket eltűntettek, ráépítkeztek, s az értékek a föld mélyére kerültek. Egy egész városrész lebontásával a tízes évek elején épült fel a hatalmas Vittorio Emmanuel Emlékmű (Memorial), a Piazza Venezia és a Capitolium mellett, márványnál is vakítóbb fehér mészkőből. 1929-ben 1930-ra már 900 000-en laktak a városban.
1922. október 28-án fasiszta csapatok vonultak be Rómába (marcia su Roma). Mussolini álma a régi Római Birodalom feltámasztása volt, s az olasz fővárost a világ csodájának akarta tudni: "Rómát az egész világnak csodálnia kell". 1929-ban az olasz állam kiegyezett a Vatikánnal (lateráni egyezmény), a mai Vatikánváros e dátum óta létezik. Mussolini óriási palotát óhajtott magának a Forum mellett, de tervei nem váltak valóra. Ebben az időszakban kezdték el azonban egy új városnegyed, az EUR felépítését, leromboltak 15 templomot, illetve rengeteg középkori ház vált az munkálatok áldozatává.
1940-ben Olaszország a tengelyhatalmak oldalán, Franciaország megtámadásával belépett a II. világháborúba. A háború első éveiben Rómát nem érte bombatámadás. Azonban az amerikaiak sziciliai partraszállása után, 1943. július 17-én nagy bombatámadást hajtottak végre: a San Lorenzo negyed (a templom is) súlyos károkat szenvedett, és majdnem ezer halálos áldozat volt. A következő napon a Fasiszta Nagytanács leváltotta Mussolinit, akit őrizetbe is vettek. A németekkel azonban hivatalosan csak szeptember elején fordultak szembe. 1943. szeptember 7-től 9-ig a délről érkező német csapatokat heves ellenállás fogadta. Ennek leverése után a németek megszállták Rómát. Októberben kb. nyolcezer zsidót elhurcoltak. Sokszáz zsidó menekültet a Vatikánban bújtattak. 1944. június 4-én végül a szövetségesek elfoglalták várost, kiűzve a német csapatokat. A II. világháború után rohamos fejlődésnek indult. 1957-ben Rómában írták alá a szerződést, mellyel megalakult az Európai Közös Piac. 1960-ban a metropolisz otthont adott a XVII. nyári olimpiai játékok rendezvényének. A korszak két nagy befektetést igénylő építkezése a Termini pályaudvar és az Olimpiai Stadion létrehozása volt. 1990-ben ismét a sportvilág eseményeivel tűnt ki, itt rendezték a futball világbajnokságot. 2000-ben Róma a zarándokok városa lett egy esztendőn keresztül, mikor II. János Pál pápa megnyitotta a Szent Évet.
A fő köztér (gyakran ezt értjük Forum Romanum alatt) a Forum Romanum vagy, ahogy a rómaiak gyakrabban nevezték Forum Magnum (a mai Campo di Vaccino) a Capitolium és Palatinus domb közötti tér volt, mely a kereskedelmi és politikai világ érintkezőhelyének számított. A terület eredetileg ingoványos hely volt, melyet Tarquinius Priscus király száríttatott ki és vétetett körül oszlopos csarnokokkal, melyek üdülésre és sétahelyül is szolgáltak. Hossza körülbelül 220, szélessége 35-50 méter, és kis mérete ellenére rengeteg épület és emlékmű állt itt. A terület a középkorban hosszú ideig a város elhanyagolt része vot. A Forum Romanumon több istennek is állt temploma, itt volt Saturnus, Janus és Concordia temploma a Capitolium tövében, Vesta temploma a Palatinus tövében (emellette állt a Regia nevű épület, a pontifex, azaz főpap lakása) és később a Dioskurosoké.
A Forum két részre oszlott: a tulajdonképeni Forum Romanumra keleten, ahol régebben a plebejusok gyülekeztek, és a másik, magasabb, nyugati részre (Comitium), amelyen eredetileg a patríciusok gyülekeztek. A Comitiumon állt többek között: a Curia Hostilia (a szenátus helye), a Carcer Mamertinus (részei: Robur, azaz börtön és Tallianum, azaz kivégző hely) és a Rostra nevű szószék.
Ahogy a város nőtt, a Forum Romanumot is bővítették, és gyönyörű oszlopos csarnokokat, úgynevezett bazilikákat építettek (ezek voltak állítólag a keresztény templomok alapjai, ilyenek voltak pl. a Basilica Porcia, Sempronia, Opimia, később Augustus alatt az Aemilia és főképp a Julia.) Újabb templomokat is építettek (Templum Divi Caesaris, Minervae stb.) Később térszűke miatt a Forum Romanumot észak felé is bővítették, és a hozzá fűződő újabb tereknek és építményeknek egész sorozata keletkezett (Forum Julium, Augusti, Vespasiani, Nervae – más néven transitorium –, Traiani – ez utóbbin volt a Basilica Traiani, a császárnak máig fenmaradt oszlopával, amelyre a császárnak a dákok ellen viselt hadi tetteit jegyezték fel.)
A clivus Capitolinustól a Forum déli során, majd rajta keresztül menő és keleti irányban tovább haladó Sacra via választotta el a Regiától e templomot. Antoninus Pius (138–161) i. sz. 141-ben elhunyt felesége, Faustina emlékére emeltette, az ő halála után pedig neki is szentelték. Istenné avatásakor felvésték nevét a templomra. Pronaoszának, azaz előcsarnokának márványoszlopai ma is állnak, összesen 10 ilyen euboiai cippolinmárványból faragott oszlop öleli körül a csarnokot.
Cellája falaiba pedig az ókeresztény időkből származó San Lorenzo in Miranda-templom van beleépítve. A 11. században hagyományos keresztény templom lett. A legendák szerint itt ítélték halálra Szent Lőrincet. A mai templom 1601-ből származik. Barokk homlokzata 1680-ban került a porticusba.
E templom délkeleti sarkánál fedezte fel Boni azt az ősrégi nekropoliszt, mely az i. e. 8. századból való, azaz a város alapításának időszakából származik.
Eredetileg a Santa Francesca Romana templomának kolostora volt, ma azonban már mint múzeum működik. Emellett ebben az épületben található az a hivatal is, mely irányítja a Forumon végzett ásatásokat. A múzeum vaskori temetkezési urnák, sírok, csontok tárlatát fogadja be. Emellett ókori római szobortöredékeket, frízeket, oszlopokat és oszlopfőket, s a fórum további épületdíszítő elemeit mutaja be.
A Kr. e. 2. században épült és a polgári bíróság székhelye volt. Basilica Fulvia et Aemilia helyére újat építtetett Caesar költségén L. Aemilius Paullus most már csak Basilica Aemilia néven. Augustus alatt leégett, de újra felépül Paullus Aemilius neve alatt, Basilica Aemilia vagy Basilica Paulli (Pauli) címmel.
100 méter hosszú, két árkádsoros, négyhajós csarnoka mellett a Forum felől egy sor taberna szegélyezte. Lépcsőzetén állott Venus Cloacina kis sacelluma s délnyugati sarkán egy L. Caesar (Augustus unokája) tiszteletére emelt épület.
Julius Caesar i. e. 54-ben kezdte el építtetni, de csak Augustus idején fejezték be a munkálatokat rajt. Augustus idején, i. e. 9-ben leégett, de ő Basilica Gai et Luci néven újraépítette – ezzel Caesar unokáinak, Gaiusnak és Luciusnak ajánlva az épületet. Még a 4. század végén is restaurálták. Mivel több alkalommal kirabolták, a sok fosztogatás után mindössze az oszlopcsonkok, a padozat és a lépcsők maradtak az egykori építményből. Alaprajza így is jól látható. A hármas oszlopsorral körülvett, tehát öthajós, 101 m hosszú, 49 m széles épület kétszintes, emeletes csarnok volt. Északkeleti sarkán négyszögű alapzat áll, talán a pila Horatia, a Horatiusoktól legyőzött Curiatiusok fegyverzetével ékesített emlékoszlopé. Eredetileg a centrumviri, azaz a polgári ügyekben döntő 180 elöjáróból álló bíróság székhelyeként működött. Így 4 termet képeztek az épületben egyenként 45 fő részére, melyeket csak függöny esetleg paraván választott el egymástól. A tárgyalás nézői a galériáról követhették figyelemmel a törvénykezési eseményeket. A lépcsőben dámajáték karcolata látható – ez azt jelzi, hogy a tárgyalás szüneteiben játékokkal ütötték el az időt.
A Kr. előtt 484-ben felszentelt templomot a köztársaság alatt többször javítják, Augustus alatt Tiberius i. sz. 6-ban saját és Drusus neve alatt pompásan újra építeti. Caligula összekapcsolta a szomszédos Palatinummal, hogy benne magát a Dioszkűroszok között imádtassa. Hadrianus oly pazar fénnyel restauráltatta, hogy Castor temploma lett a Forum egyik legremekebb épülete. A templomcsarnok több alkalommal is a szenátus üléseinek színtere volt. Ma már csak alapja és három korinthoszi oszlopa áll. Magas alapzatában hivatalos helyiségek (mértékhitelesítő hivatal) voltak. Szomszédságában 1900 folyamán ásták ki Juturna tavát, továbbá oltárát, kútját és sacellumát, a melyek körül más gyógyító istenségek tiszteletére mutató emlékek is kerültek napfényre.
M. Furius Camillus az Area Volcani nevű területre i. e.367-ben építtetett templomot. A bazilikaépítő C. Opimius consul i. e. 121-ben restauráltatta. Tiberius császár i. sz. 7-ben kezdte újjáépíteni s i. sz.10-ben január 16-án felszentelte Aedes Concordiae Agustae névvel, felékesítve sok, görög művészek által készített szoborral. Mellette állott Vespasianus temploma. A szenátus gyakran ülésezett benne a köztársaság alatt, Cicero pedig itt mondta el negyedik és híres vádbeszédét Catilina ellen, melynek alapján elítélték a patríciust és társait. Alaprajza különös, mivel cellája minden oldalon kilenc méterrel szélesebb (42 m) a 24 m széles pronaosnál. Ma már csak a faragott márványpárkányzat egy része és a templom talapzata látható.
A Curia Hostilia, melyet Sulla dictator újraépített, i. e. 52-ben. Sulla fia, Faustus Sulla, újra felépítette. Ezt később Julius Caesar lebontatta és, hogy a köztársaság emlékét még jobban eltörölje – ahogy tette ezt a Rostra esetében is – ezt is más helyen építtette fel, Curia Julia néven. Domitianus i. sz. 94-ben restauráltatta először. De ezután újabb tűzeset miatt megint az újjáépítésére kényszerültek. Diocletianus császár a 3. században emeltette az új épületet. E Diocletianus-féle Curia áll ma is – a beleépített San Adriano templommal, melynek padozata alatt a bejáratnál még a régi márványmozaik padló egy darabját is megtalálták. Az épület antik bronzajtaja ma a laterani székesegyház főkapujában van.
Bent két dombormű látható, mellyel eredetileg a Rostrát díszíttette fel Traianus császár. Mindkettő az uralkodót ábrázolja.
A Curia északnyugati oldalához csatlakozott egy Chalcidicum nevű oszlopcsarnokos udvar, mely kitöltötte a Curia és a Secretarium Senatus (a senatus levéltára és segédhivatalainak helyisége) közét.
A fórum legépebben megmaradt diadalkapuját Septimius Severus és fiai, Caracalla és Geta tiszteletére, a parthus győzelem emlékére i. sz. 203-ban emelték. Ez Septimius Severus diadalának 10 évfordulójára esett. Eredetileg a felirat említette Septimius, két fia, Geta és Caracalla nevét. Miután Caracalla Getát meggyilkoltatta, kitöröltette nevét a diadalívről is. Ám a bronzból készült betűk nyoma megmaradt örökre. Hármas kapuboltozattal lett ellátva. A háromnyílású emlékmű tetején eredetileg bronzszobrok álltak (a császár hatos fogaton, lovasok stb.). Domborművei nagyrészt elpusztultak, ezek is a győzelem dicsőségét ábrázolták egykor. A diadalíven felirat, a kisebb ívek feletti mezőkben a császár párthus hadjárataiból vett jelenetek, az ívek sarkaiban Victoriák és folyamistenek, az oszlopok talapzatain foglyokat vezető katonák romos reliefképei foglalnak helyet. A reliefek a Marcus-oszlop stílusának továbbfejlesztését mutatják.
Már i. e. 497 előtt is egy Saturnus-templom állt e helyen, alapítása a köztársaság idejére esik; Augustus császár uralkodásának ideje alatt restaurálták, így a mostani romok i. e. 42-ből származnak. Ma talapzatának nyolc, egyenetlenül összerakott oszlopa áll, s a felettük elhelyezkedő párkány látható csupán. A rajta olvasható felirat egy leégés után való helyreállításáról szól: Senatus Populusque Romanus incendio consumptum restituit. A templom magas alapzatában volt az állami kincstár, aerarium Saturnii néven Róma bukásáig. A templom mellett a Tiberis felé vezető vicus Jugarius felett egy kapuboltozatban Janus istenség szobra állt.
1558-ban került mai helyére, a Michelangelo tervezte római Campidoglio közepére. Felújítása után aztán az eredeti szobor a Palazzo Nuovo épületébe került, a téren most másolata áll. Marcus Aurelius császár (Kr. u. 161 – 180) hadvezérként ül lépő lován, amelynek lába alatt eredetileg egy legyőzött barbár vezért ábrázoló mellékalak volt elhelyezve. A császár tartása méltóságot, arca és mozdulata filozófushoz méltó szelídséget fejez ki. A népszerű alkotás a reneszánsz nagy lovasszobrainak mintaképévé vált.
Híres palotaépület Rómában, a Capitoliumon, a Piazza del Campidoglion. Hozzátartozik ahhoz az épületcsoporthoz, melyet Michelangelo tervezett. A megbízást a tér kiépítésére V. Károly császár 1536. évi római látogatásának ürügyén kapta. A 12. századtól állt már itt egy épület, melyet a római kori Tabulariumra emeltek, 1144-től a város igazgatási székhelye volt: a szenátus, az adminisztráció felelőse és az igazságszolgáltatás székhelyeként működött. Michelangelo tervei nyomán a teret átalakították, ám halálakor az épületnek csupán alsó része volt készen, illetve a főemeletre vezető lépcső. Az építkezést Giacomo Della Porta majd Girolamo Rainaldi fejezte be. Rainaldi a terven csupán annyiban módosított, hogy a második emelet alacsonyabb lett Michelangelo eredeti elképzeléseinél. A Szenátusi Palota végül 1605-ben készült el. Az épület főszárnyához balról és jobbról két oldalszárny csatlakozik, mindkettő az eredeti tervek alapján jött létre, egyforma homlokzattal.
Vespasianus császár ideje alatt épült Rómában, a Forum Romanum délkeleti végén. I. sz. 80-ban készült el, ekkor volt megnyitója is. Vespasianus utóda, Titus avatta fel szertartásos ünnepség keretében, amelyen 5000 vadállatot vonultattak fel. A legfelső üléssort a következő császár Domitianus fejeztette be. Eredetileg Amphiteatrum Flaviumnak hívták. Mai nevét a középkorban kapta, feltehetően Néró egy a közelben álló szobráról (a kolosszusról). Az épületet gladiátor- és állatviadalok színhelyéül tervezték, és a korhoz képest hatalmas méretű nézőtömeg befogadására volt képes. A Colosseum elliptikus alaprajzú 188 m hosszú és 156 m széles építmény. 48,5 méter magas; mészkőből, tufából éstéglából épült, bonyolult szerkezetű építmény. Az üléssorokat lejárók és sétálófolyosók tagolják, amelyek az amfiteátrumban mintegy 55-73 ezer ember zavartalan elhelyezését és közlekedését biztosították. Az építészek olyan járatok és felvonók rendszerét alakították ki, amellyel megoldották a vadállatok színpadra juttatását közvetlenül a ketreceikből. A keresztényeket oroszlánok elé vetették, a gladiátorok egymás ellen vívtak élethalálharcot a 86x54 méteres arénában. A negyedik, legfelső emeleten elhelyezett talpkövek és konzolok hatalmas rudakat tartottak, melyek segítségével az amfiteátrum arénáját óriási sátorral lehetett befedni.
Az 5 méter magas és három oldalról domború művekkel diszített talapzat egykor a császár hamvait foglalta magába. Tetején Traianus aranyozott bronzszobra állt. 1587 óta áll itt Péter apostol szobra. Az oszlop törzsét a császár két daciai hadjáratát ábrázoló, kb. 200 méter hosszú, spirálisan felfutódomborműszalag díszíti 22 csigavonallal, huszonhárom márványtömbből rakták össze. Bár Traianus kiemelkedő alakja minden ábrázolt eseménynél jelen van, a dombormű főszereplője a háborúban és az építőmunka minden terén tevékenykedő katonaság, valamint az ugyancsak sokoldalúan jellemzett ellenség. A részleteiben rendkívül valósághű relief kompozícióját a folyamatos elbeszélő stílus jellemzi: az időrendben egymást követő jelenetekben az alakok és az azoknál kisebb arányú helyszínrajzot adó tájképi elemek elrendezése nem a perspektívát, hanem a mondanivaló ábrázolásának szükségleteit követi. Ezt a sajátos képkrónika-stílust a Traianus-fórum tervező mestere, Apollodórosz a mezopotámiai művészet hagyományaiból merítette.
I. e. 17-ben kezdték el építeni, a II. században Hadrianus császár fejezte be a Pantheont, ami az antik idők egyik legjobban megőrzött hagyatéka. Mivel a Panthaon magassága és a szentély körfalai felett lévő kupola sugara egyformán 43m, a szerkezet tökéletes szimmetriát eredményez. A kazettás belső díszítésű kupola közepén 9 méter átmérőjű kerek lyuk van, mindez i. u. 125-re épült fel, hihetetlen látvány. Kupolája Michelangelot is megihlette a Szent Péter bazilika építésekor. Érdekesség, hogy a Pantheon bejárata felett Agrippa neve látható, pedig a Pantheon Hadrianus idejéből származik, aki a történészek megtévesztésére hagyatta fent az eredeti kiírást. Raffaello és más hírességek földi maradványait itt helyezték örök nyugalomra.
Budapestről könnyen megközelíthető autópályán. Budapestről az M7es aztópályán haladjunk Székesfehévrárig, onnan térjünk rá a Körmend-Graz irányába tartó 8-as számú főútra, és haladjunk ezen egészen a rábafüzesi határátkelőig. Onnan haladjunk Großwilfersdorf felé, ahol rátérhetünk a Graz felé tartó A2-es autópályára. Haladjunk ezen az autópályán az olasz határig, majd ugyanitt haladjunk tovább Udine felé az A23-as pályán. Az Udine utáni csomópontnál Velence felé vegyük az irányt. Velence után Padova, majd Ferrara városa felé haladjunk az A13-as autópályán. Bolognába érkezve hajtsunk rá az A1-es Firenze felé haladó sztrádán. Firenzénél a körgyűrűn haladjunk tovább az A1-es pályán. Innentől nem kell áttérni másik sztrádára, mert az A1-es út már egyenesen Rómába vezet. Ekkor már csak azt kelle ldöntenünk, hogy milyen irányból akarunk behajtani a városba, deha Centrum felé haladunk számítanunk kell a dugókra, mert a belvárosban az utak keskenyek, és a metró csak 2 vonalból áll.
Jelenleg 3 repülőtér biztosítja Róma légi közlekedésének ellátását:
* Róma-Fiumicino repülőtér vagy Leonardo da Vinci nemzetközi repülőtér (Aeroporto di Roma-Fiumicino / Aeroporto intercontinentale Leonardo da Vinci), vagy röviden Fiumicino
* Róma-Ciampino repülőtér vagy Giovan Battista Pastine nemzetközi repülőtér (Aeroporto di Roma-Ciampino/Aeroporto internazionale Giovan Battista Pastine)
* Róma-Urbe repülőtér (Aeroporto di Roma-Urbe /Aeroporto dell'Urbe)
* L'aeroporto di Centocelle: Róma keleti részén, a via Tuscolana és a via Casilina között feküdt, néhány éve leállt a légiforgalom, jelenleg parkká alakítják át.
Budapest Ferihegy-Airportnak ,A' termináljáról közvetlenül a Római Nemzetközi Repülőtérre juthatunk.
Budapestről közvetlenül Eurolines busszal tudunk Rómába jutni, amely a fővárosból indul naponta, és Róma központi autóbuszpályaudvarára ér.
Róma történelmi városközpontja nem túl nagy: a Colosseumtól a Spanyol lépcsőig mindössze 2,5 km-t foglal magában, ezért a legtöbb nevezetesség gyalog is elérhető. Azonban ha buszozni szeretnénk, vagy távolabbi helyekre eljutni, hasznosak lehetnek az alábbi információk.
Róma kiterjedt tömegközlekedési hálózattal rendelkezik, minden lehetséges közlekedési eszköz megtalálható itt: buszok (241 vonal, 2310 km-nyi hálózattal), metró, villamosok (6 villamosvonal), trolibuszok. Róma egyes látnivalóinál feltüntettük az oda való eljutást. Éljel 12:30, és 05:30 között éjszakai buszjáratok közlekednek.
A városnak csupán két metróvonala van, az A, és B vonal, főleg annak köszönhetően, hogy amint elkezdenek ásni, szinte mindig belebotlanak egy ókori római emlékbe, és ugyanez igaz az építkezéseknél is. Az A és B metróvonal a Termininél keresztezi egymást.
Megemlítendő még a 110-es busz, 09:00-től 20:00-ig, félóránként közlekedik a Termini állomástól, és a 16 Eurós jegyárért érinti Róma fő nevezetességeit. A buszról bármelyik megállónál le lehet szállni, és ott szétnézni az adott látványosságnál, majd ugyanazzal a jeggyel egy következő buszra felszállni.
A tömegközlekedési jegyek (BIT) egységesen 1 Euróba kerülnek. Egynapos (BIG, 4 Euró), háromnapos (BTI, 11 Euró), és hét napos (CIS, 16 Euró) jegyek vásárlására is lehetőség van.
Roma Pass vásárlása esetén a tömegközlekedés ingyenes.
A városban csupán 2 metró vonal van, és a leglátványosabb helyeknek csak töredéke közelíthető meg vele. A metrók elhanyagoltak, a szerelvények koszosak, és nem elhanyagolhatók a rablások sem. A metrós utazás Rómában nem különösebben kényelmes utazási mód.
A vásos körülbelül 20 km-re fekszik a Tirrén-tengertől, ahol hajókikötő található. Innen vonattal, vagy busszal könnyű szerrel eljuthatunk a városközpontba, ahonnan már a város akármelyik szeglete megközelíthető.
Autóval a város egyszóval járhatatlan. Az utcák általában keskenyek. A sok turista miatt a reggeli és esti csúcsforgalom is állandósult.
A város az állandósult dugók miatt kerékpárral könnyen bejárható, a történelmi látványosságok nem esnek messze egymástól, azomban a közlekedéssel vigyázni kell, mert az autósok nem kellőképp figyelnek a kerékpárosokra, és a kismotorosokra sem.
Nagykövetség
Via dei Villini 12-16. 00161 Roma
Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet: Kovács István
Tel: (39) 06-442 30 598, 06-440 20 32
Mobil: 348-800-81-59
Fax: 06440-3270
E-mail: titkarsag2@huembrom.it
Honlap: www.huembit.it
Konzuli Hivatal
Via Messina 15., II. 17. 00198 Roma
Konzul: Vujicsics Marietta
Tel.: (39) 0644-249938, 0644-249939
Mobil: 3488-008159
Fax: 0644-249908
E-mail: konzulatus@tin.it
Honlap: www.huembit.it
Oltási tudnivalók az országba utazók számára:
Javasolt oltás
FORRÁS: http://hu.wikipedia.org www.utazona.hu www.utazaselott.hu
